Mi lesz veled magyar gazdaság III.?

Turizmus I:

A turizmus számomra mindig is közel volt és közel lesz, révén hogy tanulmányaim jó részét a turizmussal kapcsolatos szakokon töltöttem (idegenvezetés, turisztikai termékek, projektmenedzsment stb.).
Magyarországra 2013-ban 10 624 000 külföldi érkezett több napra. Többségük célállomása Budapest volt, és legtöbbször Budapestről utaztak vidékre 1-1 napos programokra máshova (Hortobágy, Holló-kő stb.)
Elmondható, hogy hazánk kedvelt célpont a külföldiek számára több okból is. Egyrészt gazdag történelmi múlttal rendelkezünk (sok a történelmi látnivaló), valamit természeti látnivalókban sem szenvedünk hiányt (Duna-kanyar, Hortobágy, Aggteleki-csepkőbarlang stb.). De az sem elhanyagolható, hogy viszonylag olcsó célállomásnak számítunk.
Magyarországon az egyik húzó gazdasági ágazattá nőheti ki magát a turizmus, de ahhoz rengeteget kell fejlődni bizonyos feltételekben.
A megfelelő infrastruktúra megléte elengedhetetlen , hogy ha növelni szeretnénk a látogató vendégek számát (mennél egyszerűbb, mennél gyorsabb az utazás, annál vonzóbb egy adott desztináció).  A közlekedési hálózatot mindenképpen fejleszteni kell, növelni az autópályák hosszát/számát, valamit a vasúthálózat korszerűsítése is elengedhetetlen. Jelenleg a Nyugat-Magyarországi vasútvonalaink vannak a leginkább felújítva és korszerűsítve. Pár óra alatt el tudunk jutni Budapestről akár Bécsbe is, viszont az ország többi része felé már nem ilyen fényes a helyzet. Ezen építkezések, felújítások egyrészt a Magyarországi emberek életét is könnyebbé tenné (tömegközlekedés korszerűsödése, kényelmesebb és gyorsabb utazás belföldön) másrészt az adott desztinációkat is gyorsabban/kényelmesebben el tudják érni a látogatók.
Az infrastruktúra másik fontos része a kiszolgáló létesítmények. Szállók, autókölcsönzők, éttermek stb. Sok helyen a minimális igényeknek sem felelnek meg ezek. Hiába lenne érdeklődés az adott táj, körzet látnivalói iránt, ha nem talál a vendég a környéken magának megfelelő szállást. Szerencsére az utóbbi években az EU-s pályázatoknak is köszönhetően, sok magyarországi kisvárosban történt felújítás szállodák terén, mellyel így megfelelő minőségű szállások állnak már rendelkezésre. Viszont sok helyen nem a szállások minőségével, inkább mennyiségével akadnak gondok.

Fogászati turizmus:
Lehet, hogy furán hangzik, de hazánkba rengetegen látogatnak fogászati kezelések céljából. Legfőképpen Budapesten és a nyugati nagyobb településeken vannak olyan magánklinikák, amelyek kifejezetten erre specializálódtak (tehát a külföldiek szakszerű ellátására).  Hazánkban magas fokú az orvosképzés és nagyon jó szakemberek kerülnek ki az egyetemekről (nemhiába csábítják külföldre a magyar orvosokat). A hazánkba látogató fogászati turisták száma folyamatosan nő, melyet egy kis marketinggel tovább lehet növelni. Ennek a turisztikai fajtának az előnye, hogy magas bevételű, legtöbbször a rengeteget költenek a turisták amikor itt vannak.

Egészségturizmus:
Mint ismeretes hazánk területén szinte bárhol kutat fúrunk, termál víz tőr a felszínre, mely sok helyen nem csak meleg, de gyógyhatású is.
Magyarország, mint - „európai gyógyvíznagyhatalom” - nemzetközi összehasonlításban is jelentős termálvízkészletekkel és rendkívül kedvező geotermikus adottságokkal rendelkezik. A világranglistán e téren csak Japán, Izland, Olaszország és Franciaország előzi meg.
 Magyarországon mintegy 150 meleg vizes gyógyfürdő található,köztük 36 speciális – többek között radioaktív, kénes-savas, sós-brómos-karbonátos, jódos vizet tartalmazó – fürdő található. Valamint Európa egyetlen barlangfürdője Miskolc-Tapolcán található. Ezenkívül Európa legismertebb meleg gyógyvizű  tava Hévíz.
Nem csak gyógyfürdők (források), de gyógy barlangot is találni hazánk területén, szám szerint 5-öt. (Abbaligeti-barlang, Budapest Szemlőhegyi-barlang, Jósfafői Béke-barlang, Mickolc Lilafürdei István-barlang, Tapolca Városi Korház gyógybarlangja).
Ezen kívül Mátraderencskén egy egyedülálló természetes gyógy tényező, a Mofetta (szén-dioxidos fürdő/szárazfürdő) található meg.
Mint láthatjuk, természeti bőségesen rendelkezünk természeti adottságokkal, melyekre felépíthetnénk a gyógyturizmusunkat.  A turizmuson belül egyik húzóágazattá válhat. A gyógyturizmus egyik legnagyobb előnye, hogy az érkező vendégek legtöbbször több napra érkeznek, hiszen a gyógykezelések 2-3 vagy akár több napig is eltarthatnak, ezáltal az vendégéjszakák száma és a vendégek fajlagos költése is magasabb, mint a turizmus más ágazataiban.
Külföldről legtöbbször Nyugat-Európából érkeznek vendégek, legfőképpen a nyugdíjas korosztály.
Az utóbbi években szerencsére a kormányzat (a mostani és az előző-MSZPs- kormány is felismerte már a gyógyturizmus lehetőségeit) egyre nagyobb mértékű támogatást nyújt az ágazat fejlesztésére, valamint a marketingre is, de valamiért egy egységes  irányelv, megvalósítási tervezet nem készült.
Szükségesnek érzem a további fejlesztéseket, a gyógyfürdők számának növelését, felújítását, valamint megfelelően képzett személyzettel való feltöltését (ezáltal is biztosítva a megfelelő minőséget a vendégeknek). Ehhez kapcsolódva fontos a megfelelő infrastruktúra kiépítése is, ami jelenleg sajnos nagyon el van maradva. Itt gondolok a megfelelő szálláshelyekre, hiszen sokszor a gyógyfürdők környékén nincs megfelelő mennyiségű vagy minőségű szállás, ezenkívül a közlekedési infrastruktúrára is. Mint már előzőleg említettem, a vendég számára nagyon fontos faktor a kényelem, és az utazási idő hossza is befolyásolja ezt. Egyenlőre hazánkban nem rendelkezünk elégséges autópályahosszal, valamint a vasúthálózatot is mindenképpen modernizálni. Ezenkívül érdemes lenne elgondolkozni kisebb repterek létesítésében, melyre kisebb fapados légitársaságok gépei is megérkezhetnének. Itt gondolok arra, hogy egy reptérnek Hévíz közelében kéne létrejönnie (hiszen Budapest után Hévízre érkezik a legtöbb vendég), valamit Kelet-Magyarország valamelyik nagyvárosában is elgondolkodtató lenne egy reptér üzemeltetése.

Holnapi nap folyamán folytatás következik.......
További szép estét

Mezőgazdaság:

Az Európai Únió egyik talán legnagyobb hátrányának a mezőgazdaságunk visszaesését tartom. Számomra ez kicsit érthetetlen, hiszen hazánk alföldi ország, rengeteg jó minőségű termőfölddel rendelkezünk, ezenkívül az állattartás is régi hagyományokra nyúlik vissza (szarvasmarha, sertés tartás stb.). 
Hogy ha elmegyünk egy nagyobb hipermarketbe vagy akármilyen boltba és körbenézünk a mezőgazdasági termékeknél (gyümölcs, zöldség, hús, stb.) azt láthatjuk, hogy valamilyen abszúrd dolog folytán, de a külföldi termékeket olcsóbban, sokkal olcsóbban megkaphatjuk (pl. spanyol alma kg-ja 200 ft, a magyar alma kg-ja 350..) . Érthetetlen és szerintem elszomorító ez. A megoldás erre sajnos nem egy egyszerű folyamat, hiszen az Únió miatt, a külföldi árúk hazánkba áramlását nem akadályozhatjuk meg (árúk és emberek szabad áramlása). Igazából sajnos nekem sincs épkézláb ötletem sajnos erre. Talán megoldás lehetne az őstermelői bolthálózatok újranyitása (egy időben volt erre kísérlet, de tönkretették ezeket a bolthálózatokat). Ezen boltoknak legnagyobb előnye abban rejlene, hogy a termelő közvetlenül a fogyasztónak tudja eladni a termékét, és így a jelenlegi bolti termékeknél olcsóbban lehetne megvenni a magyar termékeket, és a gazdák is több bevételhez jutnának (hiszen a jelenlegi felvásárlási áraknál többet kapnának). 
A malomipar a mezőgazdaságunk azon ágazata, amelyik leírhatatlanul sokat visszaesett. 60 ével ezelőtt a világ első helyein állt a malomiparunk, és még az első világháború után is tisztességes helyen állt, de a rendszerváltás óta olyan mértékű zuhanáson esett át, hogy leírni is lehetetlen. De a malmok drasztikus számának csökkenésén túl, szinte minden mezőgazdasági gyár száma csökken jelentős mértékben. Elég csak a közelmúltra gondolni, amikor a magyar cukorgyárak legtöbbjét bezárták és jelenleg 1-2 cukorgyár működik hazánkban.... Érthetetlen, hiszen alapanyag (vagy azok termeléséhez szükséges termőföld) bőségesen akad hazánkban. Érdemes lenne átgondolni, a bezárt gyárak újbóli megnyitását, a malomiparunk újjboli felfutatását, hiszen egyrészt rengetek munkahelyet teremtene, másrészt így a liszt, cukor és egyéb mezőgazdasági termékek ára is csökkenhetne, és a termelőknek is felvásárló piaca lenne, bővülne. 
A másik elhanyagolt könnyű ipari ágazatunk az a textilipar. Emlékszem, ahogyan nagyszüleim és szüleim mesélték, milyen hazai termékek voltak (farmerek, cipők- Tisza cipő stb.), de mára a gyárak legtöbbje bezárt. Ezen iparágnak is alapanyaga bőségesen akad hazánkban - bőr, lenn, stb.. Ezen iparág felélesztése is sok előnnyel járna, hiszen nem csak munkahelyet teremtene, de esetlegesen akár olcsóbb ruházati cikkekhez is hozzájutnánk.

Nehezen tudnám jellemezni, hogy jelenleg hol tart a magyar gazdaság. Nemigen látom, hogy vajon merre tart, mi lesz 10-20 év múlva. A gazdasági válságnak is "köszönhetően" az utóbbi években rengetek kis és közepes vállalkozás ment tönkre, és sok nagy cég is kivonult az országból, melynek következtében sok sok munkahely szűnt meg. Magyarországban rengeteg potencia rejlik. Nem egy, és nem is két gazdasági ág van, melyek húzóágazatokká válhatnának. 
Magyarországon a két legnagyobb probléma gazdaságilag a munkanélküliség és fizetések mértéke. A munkanélküliség részben a gazdasági válságnak is köszönhetően de növekedett, igaz az utóbbi időben a közmunka programmal valamelyest csökkent a munkanélküliek aránya. 
A fizetések mértéke aránytalan. A minimálbér nevetségesen alacsony itthon - az árakhoz viszonyítva-, viszont a felsőbb pozíciókban majdhogynem Nyugat Európai mértékű fizetések vannak. Ehhez gyorsan megjegyezném, hogy sajnos nem olyan egyszerű a fizetések rendezése. Sok cég, vállalat azért jött/jön Magyarországra, mivel itt olcsóbb munkaerőhöz tud jutni, így a kiadásait tudja csökkenteni. 
Mind a munkanélküliség, mind a fizetések aránytalanságának a következménye, hogy nagyon alacsony itthon az emberek diszkrecionális jövedelem. (Diszkrecionális jövedelem az önjövedelemből a létfenntartásra fordított összegen felüli jövedelemrész, mely összeg felhasználásáról az egyén szabadon dönthet.). Mennél nagyobb a diszkrecionális jövedelem, annál több pénz forog vissza a gazdaságban - ezáltal növekedik a kereslet, melynek következtében a kínálatot is próbálják a kereslethez igazítani, ezáltal munkahelyek teremtődnek, újabb emberek rendelkeznek jövedelemmel (diszkrecionális jövedelemmel) és sorolhatnám tovább. Hogy igazoljam eme állításomat, leginkább az 1929-33 közötti nagy világválságot tudnám felhozni. Mint ismeretes, Franklin D. Roosevelt (USA akkori elnöke) 1933-ban bevezette az új gazdasági-társadalmi irányvonalat, a New Dealt (új irányvonal). A rendelkezés lényege, abban rejlett, hogy az állam nagymértékű beavatkozást vállalt a gazdaság helyreállításában, újjáéledésében. Építkezések egész hada kezdődött állami pénzekből (főként az úthálózatot fejlesztették), mellyel munkát teremtettek az emberek egy nagy részének, és ezáltal fizetéshez juttatva őket, melyet visszaforgattak a gazdaságba és ezáltal újabb munkahelyeket teremtettek.
Mint ahogy említettem, Magyarországon megvan a lehetőség az előrelépésre és a gazdaság felélénkítéséhez. Több gazdasági ág van, melyekre, hogy ha kellő támogatás kap - melyhez egy kidolgozott terv is társul- felvirágoztathatja hazánkat. Ezek a gazdasági ágazatok: finom elektronika, mikro elektronika, turizmus, mezőgazdaság, oktatás. 

Finom elektronika/mikro elektronika: 

Tökéletes példának tartom Japánt magam előtt. Minimális nyersanyaggal rendelkeznek és ennek megfelelően alakították ki a gazdaságukat is. Kevés nyersanyagot igénylő ágazatokra koncentráltak, ilyenek az elektronikai termékek is. 
Magyarországon hasonlót könnyen el tudnék képzelni. Hazánk sem bővelkedik nyersanyagokból, ellenben rengeteg tehetséges feltalálónk van. Sajnos valamiért itthon sosem voltak támogatva ezen feltalálok, tudósok, így többségében külföldön szabadalmaztatták találmányaikat és hoztak bevételt az ottani államnak. Fontosnak tartom, hogy támogatást nyerjenek ezen elmék, találmányok, hiszen egyrészt a magyar ipar is nyerhetne, másrészt az ország is elismerésben részesülhetne (pozitív imázs növekedése). 
Hátránya ennek az iparágnak, a magas költségek. Hazánkban minden az elejéről kéne kezdeni/felépíteni, melynek anyagi vonzatai igen magasak, és hosszabb távú nyereséget garantálnak inkább.

Mi lesz veled Oktatás? 

Napjainkban az egyik kulcsprobléma hazánkban az oktatás kérdése. Az utóbbi években rengeteg változáson ment keresztül mind a közoktatás mind a felsőoktatás is, mely változások inkább negatívan érintették az oktatási rendszert, mintsem fejlesztették volna. Legnagyobb probléma szerintem az, hogy nagyarányú pénzmegvonások történtek mindkét területen, amely hogy ha nem is most, de későbbiekben kimutatja káros hatásait.

Felsőoktatás:

Államilag támogatott férőhelyek számának csökkenés, röghöz kötés törvénye, állami támogatások csökkentése az intézmények felé. Csak hogy pár példát említsek a rendszer változásairól.

Államilag támogatott férőhelyek számának csökkenése:  több probléma forrása ez szerintem. Egyrészt a ponthatárokat az egekig feltolták, így a középiskolások nyakába még nagyobb nyomást téve, még inkább túlterhelik őket. Másrészt, mivel kevés államilag támogatott férőhely van, az iskola fizetésére 2 opció van. Szerencsésebb esetben a család tudja finanszírozni a tanulmányokat (de szerintem egy mai magyar átlag család erre nem képes) vagy diákmunka és diákhitel által. A diákhitel hátrányait szerintem nem kell firtatni (szép és jó, de tényleg segítség az hogy ha a fiatal adósággal vág neki az életnek).

Röghöz kötés: "az államilag támogatott diplomát megszerzőknek a végzés utáni 20 év alatt kell annyi időt Magyarországon dolgozniuk, amennyi a tanulmányaik ideje volt. Ez a tanulmányok jellegétől függően 3-6 évet jelent."  Ha ezt nem teljesül, akkor a képzés díját vissza kell fizetniük.

 A törvény létrejöttének az okai tiszták és sokan ezért is értenek vele egyet: az állam pénzén kitanítatott diákok ne külföldön hanem itthon dolgozzanak és kamatoztassák tanulmányaikat és a hazai gazdaság vérkeringésébe kapcsolódjanak be. A probléma szerintem ezzel ott kezdődik, hogy valamiért az okokat elfelejtették megvizsgálni. Valószínűsíthetően nem puszta unalomból döntöttek úgy a fiatalok többsége, hogy inkább külföldön vállal munkát. Magyarországon friss pályakezdőként a szakmában nagyon nehéz elhelyezkedni (főleg ha valakinek nincs hátszele), és a kezdő fizetéseket ne is említsük meg akkor. Ehhez képest külföldön a magyar munkaerő mindig keresett volt és a fizetések más kategóriát képviselnek. Lehet azzal kardoskodni, hogy márpedig kinn drágább is az élet. Igen ez tény de saját példámat tudom a leginkább felhozni. Volt szerencsém Londonban dolgozni. Az étkezést napi 6,5 fontból ki tudtam hozni, ami az ottani minimál órabér. Igazából külföldön ami sokba kerül az a szállás és az sokat elvisz a fizetésből.

Magával a törvénnyel semmilyen mértékben nem tudok egyetérteni és nem feltétlenül azért, hogy itthon tartatja a fiatalokat. A nagyobb probléma ott van, hogy hiába várják el, hogy a képzés vége utáni 20 évben a képzési időnek megfelelő időt dolgozzon itthon a diák, hogy ha nincs biztosítva számára a munkahely. Szép és jó, hogy dolgozzon itthon 3-6 évet, de hol? Talán ezen is el kellene gondolkozni.

Állami támogatás csökkenése az intézmények felé:

Számomra ez egy újabb érthetetlen lépés volt. Az iskolákat támogatni kéne inkább nem ellehetetleníteni a működésüket. Érthetetlen, hogy máshol belátják ezt, nálunk miért nem megy. A felsőoktatás támogatása több szempontból is megérné. A nagyobb támogatási pénzből az iskoláknak lenne lehetőségük bővíteni a felvettek számát, több külföldi diákot is fel tudnának venni (több szakot indíthatnának angol nyelven). Külföldről van igény a magyar felsőoktatás iránt, hiszen jó minőségű és összetett képzések vannak. A külföldi diákok számának növekedése többlet bevételt jelentene (albérlet, megélhetésre amit elköltenek stb.) és ehhez még hozzájárul, hogy a kinn maradt rokonoknak, barátoknak mesélnek hazánkról, ezáltal akár minimálisan is de a turizmusra is kihathatnak.

Én a következőképpen tudnám elképzelni a felsőoktatás jövőjét:

- A támogatások növelése, fejlesztések ösztönzése, külföldi diákok felvételének növelése

- Röghöz kötés megszüntetése, helyette inkább egy szakmához kötném a diplomát (1-2 éves képzés), mely által egyrészt lenne szakképesítésük a fiataloknak, másrészt ezáltal is bővülne a tudásuk, látószögük

- Külföldön való tanulás vagy munkavállalást nem korlátoznám (lásd pl. röghöz kötéssel), inkább támogatnám azokat, akik több évnyi kinntlét után hazatér. A legjobban ehhez egy középkori példát tudnék felhozni, mégpedig a céheket. Ahhoz, hogy valaki mesterré váljon több évnyi gyakorlatra volt szüksége más városokban/országokban. Ennek az előnye egyrészt a tapasztalat szerzés, másrészt az új dolgok, trükkök, munkafolyamatok elsajátítása volt, melyet hazavitt magával és hatással volt a gazdaságra. Manapság is hasonló kép van ez szerintem. Hogy ha valaki külföldön tanul/dolgozik, az nem hátrány, hiszen bővül a tapasztalata, a látóköre, ottani technikákat, trükköket sajátít el, amit hogy ha hazatér, itthon tud kamatoztatni (persze a hazacsábításhoz támogatás kell).

- Valamint a nyugati példák alapján a felsőoktatási intézmények segíthetnének munkákat találni diákjaik számára, ezáltal is segítenek a fiatalokon.

- Nyelvoktatás erősítése

A felsőoktatásról röviden ennyit tudnék mondani, de későbbiekben előfordulhat, hogy még reagálok.

Magyarország. 
E szó hallatán elsőként mi jut eszemben? Hazám és szülőföldem, mely rengeteg mindennel ajándékozott meg bennünket. Elég csak a változatos tájaira, az itt élő népcsoportok és sokszínű kultúrájukra, vagy a szemet gyönyörködtető történelmi emlékeire gondolnunk. 

Sajnos ahogy cseperedtem, úgy növekedett bennem a félelem. A félelem hogy merre tart hazám, hogy mivé leszünk. Egyvalamiben egyre biztosabb voltam: amerre tartunk az rossz, helytelen irány. 
Számomra a magyar történelem mindig érdekes és furcsa volt. Ki ne hallott volna a magyarok kalandozó hadjáratairól, Mátyás Királyról, a török vészről, 1848-ról, az osztrák magyar monarchiáról, 56-ról. 
Fogalmazhatunk úgyis: a magyarok történelme nem egy vidám történet. Rengeteg pusztítás, háború sújtott végig az országon, többfajta kulturális közeg befolyása alatt álltunk (török, osztrák, orosz de sorolhatnánk ezeket). De mégis, több mint ezer éve fennállunk. Több mint ezer éve élünk hőn szeretett Kárpát-Medencékben. Hihetetlen, becsülendő, örömteli. Örömteli, hiszen annyi harc, küzdelem, háború, külső befolyás ellenére együtt maradt a magyar nép, a magyar nemzet. Összetartott, kitartott és küzdött a fennmaradásért. 
Amire szerettem volna ezzel kitérni, hogy szerintem 1000 éves fennmaradásuk kulcsát ennek köszönhettük. Mindig összetartottunk, kitartottunk és tettünk a szebb jövőért. Nem tudom hogy mikor,és hol, de ez a mai magyar emberekből hiányzik. És ezt nem arra értem hogy nem mennek ki az emberek az utcára és lázonganak, verekednek a rendvédelmi erőkkel, erőszakkal lépnek fel. 
Számomra a legelkeserítőbb a magyar emberek pesszimizmusa, kishitűsége, múltban élése. Nagyon nagyon sokan a múltban élnek és számomra érthetetlen hogy miért. Mivel lesz jobb nekik, hogy ha folyamatosan a régi időket siratják vissza (lásd: vissza trianont). Nagyon fontos, hogy megemlékezzünk a múltunkról, hiszen ez tesz minket magyar emberré. De azzal nem fogunk egyről a kettőre jutni hogy ha folyamatosan a múltban élünk és a múlthoz ragaszkodunk. 
Amit ma Magyarországon a legfontosabbnak tartok az az emberek szemléletváltozása, hiszen az a kulcsa a jövőnkhöz, hazánk jövőjéhez. Későbbiekben kifejtem majd ezen álláspontomat is, hogy pontosan mire gondolok.
Hiszem, hogy képesek vagyunk a változásra, igaz időre van szükség ehhez, de szeretném megérni, hogy elindulunk ezen az úton.

Bevezető gondolataimat Babits Mihály: Hazám című versének egy részével zárnám: 

"Röpülj, lelkem, keresd meg hazámat!
Enyhe dombsor, lankatag magyar föld!
S az a róna túl már a nagy-alföld
szemhatártól, ahol a nap támad.
Röpülj, lelkem, röpüld át hazámat!
Szemhatártól-szemhatárig, s újra
merre emléked, a halk selyempók
vonja szálát, szállj a rónán túlra,
s át hol állnak a bolond sorompók:
és akármit ír a kard a rögre,
lankád mellől el ne bocsásd bérced:
ha hazád volt, az marad örökre;
senkisem bíró, csak ahogy érzed!"

Üdvözletem mindenkinek!

Elsőként szeretném elmondani blogom létrejöttének okait. Elsősorban azért hoztam létre eme blogot, hogy megosszam elképzeléseimet, véleményemet, gondolataimat Magyarországról és annak jövőjéről. 

Továbbá szeretném leszögezni, hogy nem politizálás, politikai párt/pártok véleményezése, kritizálása céljából hoztam létre a blogot. Saját, szuvenír véleményem szeretném kifejteni több poszton keresztül hogy hogyan látom hazám, Magyarországom jövőjét. 

Előre is köszönöm a figyelmet

Üdvözlettel

Mornga